Ma, szokatlanul hideg van odakint, ami nem csoda, hiszen januárban járunk. Ezért úgy döntöttem, hogy a megérdemelt ebédemet telefonon rendelem meg, egy korábban több alkalommal kipróbált és bevált, de általam méltatlanul mellőzött éttermet hívtam telefonon és kértem a választott ebédemet. Nagyon kedves és előzékeny volt velem a vonal másik végén beszélő férfi. Kiderült a lakcímemből, hogy néhány utcányira lakunk egymástól. Megbeszéltük, hogy mi, akik azonos városrészen lakunk tartsunk össze! 🙂 Nem is gondoltam, hogy ez az összetartás milyen hamar próbatételre kerül. A rendelésem végén kérdeztem meg, hogy fizethetek-e bankkártyával. Sajnos nem volt mobiltermináljuk, így megköszöntem a kedvességét és próbáltam elköszönni, nagy szomorúságomra finom ebéd nélkül maradtam, – gondoltam én! De, akkor következett az a mondat, ami zene volt füleimnek. “Semmi baj, kiküldöm az ételt és a holnapival együtt majd kifizeti!” Kereskedő, vendéglátós, vállalkozó szájából ezt a mondatot nem szoktuk hallani. Egy olyan ősbizalmat éreztem a vonal másik végéről, amit egy vásárló soha nem tud eléggé megköszönni. Levett a lábamról, de tette ezt úgy, hogy már jó előre biztosította magának a jó, és rendszeres vásárlót. Egy ilyen gesztus után eszembe sem jutna, hogy én az életben máshonnan rendeljek magamnak ételt, úgy hogy egyébként nagyon finom és bőséges adagokat adnak, de ez olyan plusz gesztus volt, amire nehéz szavakat találni.
Az elmúlt időszakban nagyon sok marketing témájú szakirodalmat forgattam, de ha a világ összes marketingkönyvét kiolvasnám sem találhatnék ekkora gyöngyszemre, és alkalmazott gyakorlati tudásra. Valaki aki szereti a munkáját, a vásárlóit és örömmel dolgozik. Remélem ez a nagyszerű munkaerő sokáig marad itthon és nem szippantja el tőlünk a külföldi munkaerőpiac!
Időközben megérkezett az ebéd, nagyon finom és bőséges volt – szokás szerint. Köszönöm Zsolti! Köszönöm Aranyhal Étterem és Menüház!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: